2010. február 23., kedd

Iskolapélda

 
  
  
  
  
  
  
 

Az arányok. Az arányokon múlik minden. A fehér, a piros és a fekete, a homogén és a mintás, az egyszerű és a díszes tökéletes egyensúlyban vannak, szinte sebészi pontossággal vannak kimérve és elosztva. Bár a piros és a fekete meglehetősen erős kombináció, a látvány ennek ellenére sem harsány. A titok a makulátlan ízlés mellett abban rejlik, hogy kizárólag három színt használtak, illetve teljesen egyszerű, semleges formákkal ellenpontozták a minták és színek bohémségét.

2010. február 21., vasárnap

Már megint ellentmondok saját magamnak

 

  




  

Forrás: Veil Tales 


Aki elolvasta már a blog alcímét, most meglepődik, mert ott elég kategorikusan elutasítom ezt a lufi dolgot, és most mégis róluk írok, méghozzá helyeslően. Mint mindig, kivételek vannak, a lufi esetében is. Lehet használni a ceremóniánál, a vacsora színhelyének díszítéseként, és a beállított képek fotózása alatt is. Azonban csak módjával. A kompozíció részét kell hogy képezze, mint ahogy az a példákon is látszik. Manapság leginkább a minimalista esküvők kiegészítője (fehér ballonok, vagy egy-egy színfoltként sárga, piros, esetleg rózsaszín lufik), illetve felbukkan bohókás, laza esküvők kellékeként is (ebben az esetben majdnem mindig színes darabokról van szó).

2010. február 17., szerda

Igazi esküvő a Szemtanú szemével 2.

Ebben az esküvőben minden megvan, amit szeretek: sugárzó menyasszony, letisztultság, elegancia, egy-egy harsány színfolt, fantasztikus fotók. Kedvencem egyértelműen a veterán piros BMW, de a pink tulipán csokor és a romantikus gyűrűpárna is szorosan ott menetelnek a nyomában. A vizuális élményt ma is Szabó Zolinak, a megszállott esküvő fotósnak köszönhetjük.

 

  

  

  

  

  

  

  


2010. február 16., kedd

Nyalánkság a szemnek - ízelítő

Holnap egy kivételesen szép esküvői fotó sorozatot fogok bemutatni. Az alábbi kép kedvcsináló:

Fotó: Szabó Zoli

A teljes poszt itt olvasható.

2010. február 15., hétfő

2010. február 12., péntek

Esküvő az Óperencián túlról

Kislánykoromban imádtam a magyar népmeséket. Amit a nagyszüleim olvastak könyből, meg az esti meséset is, ahol madár fütyülte szájából a matyó hímzést. Lilla és Jani esküvőjének a történetét az ihletett fotós Szipli Tamás úgy "mesélte" el, hogy megint hallottam a fülemben Szabó Gyula dörmögését, és még azt a kis madarat is odaképzeltem néha, ahogy matyó hímzést énekel a pár köré.

 
  
  
  
  
 
 
  
  
  
 

Tamás reggel tíz óra körül érkezett a lányos házhoz, és rögtön megérintette ez a különleges hangulat. Saját szavaival így mesélte el a napot:

"Amint beléptem a házba, tudtam, nem a hétköznapi fotográfus énemet kell munkára fognom, hanem egészen más oldalról kell megközelítenem ennek a fantasztikusan kedves párnak a nagy napját. Kalotaszegi népviseletben voltak, mivel mindketten néptáncosok, Jani  még néptánc oktató is, -  és ebben a mesebeli közegben ismerkedtek meg, szerettek egymásba. Lilla gyönyörű volt a népviseletben, pont olyan, mint a legkisebb királylány a magyar népmesékben, pont olyan, ahogyan Szabó Gyula mindig elmesélte. Jani pedig népviseletben és a bajuszával együtt volt nekem a szegény legény, aki kiállt minden próbát, és elnyerte a királylány kezét... a fele királysággal természetesen. Volt is pár próba, mire egyáltalán a menyasszonyos ház kapuján beljebb tudott jutni! :-)

Az egész napon hihetetlen hangulat uralkodott. Minden perce élmény volt számomra is ennek az esküvőnek, és különösen fantasztikus érzés volt látni, ahogy a lagzin az a rengeteg néptáncos vendég élő népzenére táncolt! És ez a rengeteg ember mind nagyon szerette egymást, példamutató módon.

Életem egyik meghatározó esküvői élménye volt ez a nap. Hajnal 3-kor indultam el Miskolcról, és reggel 6-ra értem haza, de 9-ig el sem tudtam aludni, annyira zúgott a fejem attól a sok-sok pozitív élményről.

És a mese mindig akkor jó, ha a vége is jó. 2009. szeptember 25-én megszületett Johanna Mária kislányuk, így most már együtt mosolyog rájuk a Nap, a Hold és a csillagok."

Bevallom, hogy én már nagyon régóta fentem a fogam erre a fotósorozatra, és ha már a szárnyas motívumoknál járunk, madarat lehet velem fogatni, hogy végre leközölhettem. Remélem, aki idetéved hétvégén, ugyanúgy érzi majd, hogy kincsre talált, mint én.

P.S.: A vőlegény, Szente Jani vőfélykedik, ha valaki szeretné őt az esküvőjére "felfogadni", a telefonszáma nálam megtalálható.

2010. február 11., csütörtök

Inspirációs montázs - türkiz és aqua

Bal felső sarok, esküvői ruha: Allegra Szalon, Meghívó borító terv középen: Allegra, Többi fotó: Style Me Pretty

Egy augusztusi esküvőhöz készült ez az inspirációs montázs, illetve a meghívó terv. A helyszín valahol egy erdő közepén lesz, mindentől távol, ahol az ünneplőket nem zavarja senki, és az ünneplők sem fognak zavarni a hajnalig tartó bulival senkit. Ugyanis a vőlegény DJ...
A menyasszony pedig szőke, búzakék szemekkel, és a vőlegényhez hasonlóan lelkes biciklista. Visszafogottak, természetesek, pörgősek, vidámak. Hát innen az inspiráció...

2010. február 10., szerda

Esküvői cipők magyar tervezőktől - szubjektív válogatás a teljesség igénye nélkül

Ha kimondom a magyar cipőtervező szókapcsolatot, elsősorban Vágó Réka neve jut eszembe, így azt hiszem illő először az ő cipőit bemutatni:





Fotók: Vágó Réka

A következő tervező az én személyes kedvencem, Varga Éva a Fany-Modától. Egy rendkívül kedves, elegáns, de vagány és nagyvonalú hölgy, aki mellesleg bármelyik létező modelljét összekombinálja egy másik sarokkal vagy orral, ha épp azt tetszik, és akár a ruha saját anyagából is elkészíti a cipőt/szandált bármilyen méretre. Mindezt korrekt áron.









Ez a kedvencem, fehérben is létezik természetesen.
Fotók: Fany-Moda

A következő tervező, egy formabontó cipőtervező, Anna Zaboeva, aki csupán lakhelye jogán nevezhető magyarnak, mert voltaképpen orosz. A WAMP állandó résztvevője, ahol már a hónap tervezője címet is elnyerte. Pleasemachine márkája a megszokottól eltérőt kedvelő menyasszonyok számára üdvözítő alternatíva. Rendelni a webshopjából lehet, vagy személyes kapcsolatvelvétel után - személyesen.




Fotók: Pleasemachine

Végül pedig a nagy múltra visszatekintő Juhos manufaktúra cipőiből mutatnék be párat:




Fotók: Juhos Cipő

Két tanácsot mindenképp adnék a cipő után kutató menyasszonyoknak. 
Egy: az esztétikum mellett a kényelmi szempontokat is vegyük figyelembe, mert nagyon sokat kell majd állni ebben a cipőben. Szertartás fél óra, fotózás 1-2 óra, nyitótánc, menyasszonytánc szintén 1 óra, és ezek csak a nettó számok. Tehát ha hétköznap nem hordunk magassarkú cipőt, most se tegyük, vagy csak minimálisan emeljük meg a sarokmagasságot, mert különben nagy valószínűséggel szenvedni fogunk. 
Kettő: válasszunk bőrcipőt a szatén helyett. A selyemből készült cipők hamar koszolódnak, rögtön látható nyoma lesz annak, ha belerúgunk a járdaszegélybe, és aznap már nem lehet belőle kivenni, később is csak festéssel. Másrészt az eső, akár a tegnapi eső is késedelem nélkül eláztatja a cipőt, és egész nap közlekedhetünk a vizes lábbelinkben. 
Cipővásárlásra fel!