2009. július 22., szerda




Valami más, valami új. Ami túlmutat a poliészter organza futókon, a csöpögős meghívó idézeteken, és még sorolhatnám a kötelező esküvői köröket. Miért ne lehetne az esküvőnk is olyan, mit mi? Egyedi és megismételhetetlen? Olyan, ahol akár fekete csipke díszítheti a menyasszonyi ruhát, és ahol a pár nem riad vissza attól, hogy konzervdobozokból csináljon vázát a virágdíszeknek?

Ez a része a szervezésnek nyilván merészség, egyfajta gondolatbeli szabadság kérdése. Viszont vannak olyan elemei ennek az eseménynek, amelyek kivitelezése nem igényel különösebb nyitottságot, ne adj isten vakmerőséget, de valahogy a végeredmény mégsem üti meg az elvárható színvonalat.

Igaz, hogy nem áll rendelkezésünkre sem olyan büdzsé, sem olyan szolgáltatói arzenál, mint a tőlünk nyugatabbra elhelyezkedő esküvőre készülőknek, de hiszem, hogy némi inspirációval és elszántsággal a magyar pároknak sem kell beérniük standard - vagy annál is gyengébb megoldásokkal.

Egy júniusi esküvő szervezése során merült fel a következő probléma. A szálloda parkjába tervezett szertartáshoz csak flair székek álltak rendelkezésünkre, és a különböző cégektől bérelhető székek nem tetszettek az ügyfeleimnek, és valóban egyik sem illett az esküvő hangulatához. Végül sikerült egy helyi dekoros cég közreműködésével megoldani a műanyag székek szoknyázását úgy, hogy egészen meseszerű lett a végeredmény, bónuszként még gyönyörű fotók is születtek a csodálatos fotográfus, Szabó Zoltán szeme és kamerája segítségével.

A hátrányból előnyt kovácsolni mindig nagy öröm. A szervezőnek a jól végzett munka öröme, a menyasszonynak és a vőlegénynek pedig a szertartás meghittségének, szépségének az öröme, amit semmi oda nem illő, méltatlan nem árnyékolt be.
A virágdíszítések külön posztot érdemelnek, ők legközelebb kerülnek terítékre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése