2009. szeptember 20., vasárnap

Gondolatok a menyasszonyi ruháról





A jövő évi esküvőjükre készülő menyasszonyok már elkezdték keresgélni a talán legfontosabb hozzávalót, az esküvői ruhát. Sokan kislánykoruk óta erről a ruhadarabról álmodoznak, és esetleg kialakult képük van arról, milyen csodát szeretnének viselni magukon. Érdemes azonban pár dolgot szem előtt tartani, hogy ne keserítse meg a nagy napot egy rosszul megválasztott költemény.

Először is az alapanyagról essék néhány szó. Nem tudom eddig mennyire derült ki a fixációm a hernyóselyemmel kapcsolatban, de szerintem bizonyos esetek kivételével csak a hernyóselymet, azaz a tiszta, természetes selymet tartom megfelelőnek. Nem a sznobizmus szól belőlem, egyszerűen az anyag tulajdonságai mondatják ezt velem: természetes textília, lélegzik, rendkívül jól felszívja, és elvezeti a nedvességet - minderre a poliészter aligha alkalmas - de mindenekfelett gyönyörű, gyönyörű, egyszerűen gyönyörű. Esküvőnkön már csak esztétikai szempontból is felejtsük el a műanyagot!
Figyelni kell arra is, hogy a bélés se legyen poliészterből, mindenképp hajtsunk dekandens esetben selyem, normál esetben acetát bélésre. Ez utóbbi is természetes alapanyag, rendkívül kellemes, hűs viseletet eredményez.
Egyébként a poliésztert sem kell máglyán elégetni, rendelkezik pozitív tulajdonságokkal, mivel a selyemnél jóval kevésbé kényes, könnyebb vele dolgozni (bár ez az érv a menyasszonyt valószínűleg nem hatja meg), kevésbé gyűrődik, és könnyebben is tisztítható. Tehát ha valaki többször akarja viselni az esküvői ruháját, meg lehet fontolni egy jobb minőségű poliészterből készült verziót is, acetát béléssel.

Következő szempontunk a kényelem. Mikor lesz az esküvő? Az augusztusi hőségben tartandó őrület esetében, hacsak nem vagyunk elpusztíthatatlanok, próbáljuk meg elvetni a tizenkét alsószoknyás, abroncsos puffos ruhát, mert komfortérzetünk pillanatok alatt semmivé foszlik a 35 fokos kánikulában. És próbálja meg valaki élvezni, vagy akárcsak végigélni az egész napot ájuldozva, verítékben úszva, én nem javaslom. Tehát fontoljuk meg, hogy mennyit bírunk, és a várható időjárási viszonyok, valamint saját strapabírásunk metszetében határozzuk meg ruhánk maximális anyagfelhasználását.

Szorosan következik a stílus. Hol lesz az esküvő? Kastélyban vagy a szomszédunk szőlőjében? A Bazilikában vagy trópusi tengerparton? A Gödöllői Királyi Kastélyban disszonánsan hathat egy hálóinget idéző lenge szaténszösszenet, tengerparton vagy a badacsonyi hegyoldalban, esetleg egy tornateremben pedig akár nevetségessé is válhatunk Sissi-ruhánkban fel s alá páváskodva. Ha minden áron ragaszkodunk kislánykori álmunkhoz, és Csipkerózsika tüllruhájában szeretnénk férjhez menni, a helyszínt és az esemény hangulatát ennek megfelelően válasszuk meg.

Az alkatunkat se hagyjuk figyelmen kívül. Kérjük a szakember segítségét, és legyünk nyitottak, minden fazont próbáljunk fel, mert nem biztos, hogy amit az esküvői magazinban kinéztünk, rajtunk is olyan jól mutat majd, mint a kenyerét ruhák eladásával kereső, a tökéletességnél is tökéletesebb modellen.

No és az egyéniségünk. Ezt hagytam utoljára, de ez talán a legfontosabb. Szerintem rendkívül fontos, hogy esküvőnk napján ne akarjunk másnak mutatkozni, mint amilyenek a hétköznapokon vagyunk. Ez alatt nem azt értem, hogy farmerban vonuljunk oltárhoz (bár erre is volt már példa baráti körömben), hanem azt, hogy ha mindennapjainkban visszafogott, természetes, egyszerű ruhákat hordunk, ruhánk is letisztult, egyszerű vonalvezetésű legyen, ne essünk túlzásba, és ne akarjunk minden áron minden kütyüt magunkra aggatni. Nem attól válik ez a nap ünneppé, hogy annyi kösöntyű, csecse-becse és egyéb csetresz rezzennése kíséri léptünket, ahány csillag van az égen ("Te jó ég, láttad a Katit? Szerinted mik azok az izék a ruháján?"). Nem biztos, hogy a legjobb hatást azzal érjük el, ha nem ismernek ránk az esküvőnk napján, vagy esetleg nem látszunk ki a gyöngy, tüll és raffolások sűrű erdejéből. A cél az, hogy önmagunk legjobb, legszebb kiadását produkáljuk, ami évek múlva is vállalható.

Azt hiszem, ennyi. Tudom, hogy nehéz bármilyen észérvet felhozni, ha a szívünk megdobban, ha felvettük A RUHÁT, hiszen olyan ez, mint szerelembe esni - de mindenképp aludjunk egyet a foglalózás előtt, és gondoljunk végig minden lehetséges szempontot, nehogy később megbánjuk döntésünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése