Gondolatok az esküvőszervezőről

Festmény: Bán Tibor, Arany keret galéria

Húztam-halasztottam ezt a posztot, mert az ember lánya sokkal szívesebben írogat dália asztalközepekről és hernyóselyem ruhákról, minthogy kicsit nehezebb témákat feszegessen. Nehezebb téma például szerintem az, ha átgondoltan és frappánsan, ámde kimerítően be kell mutatnia egy meglehetősen bonyolult szakmát, területet, jelen esetben a sajátját. Előbb utóbb azonban, mint az élet egyéb kellemetlen, de lerázhatatlan dolgait (lásd közüzemi számlák befizetése, Marcsi néni hétvégi telefonhívása, négynapos céges csapatépítés, stb.), sort kell rá keríteni. És utána az ember lánya sokkal jobban érzi magát - fontos dolgok letudva - majd mehet vissza újra dália asztalközepekkel meg kreatív papírdíszekkel szöszmötölni. :-)

Magyarországon ez a szakma még viszonylag új. Ezért meglehetős homály borítja, hogy mit is csinál egy (jó) esküvőszervező, és mivel lesz jobb egy olyan pár esküvője, akinek van ilyenje, mint amelyiknek nincsen. Esküvőszervező blogot írván, és esküvőszervező lévén némileg kötelességemnek érzem, hogy fényt irányítsak erre a területre, hogy minden érintett eldönthesse, kell-e neki ez vagy sem.

Mit is csinál tehát egy esküvőszervező?

1. Szervez.

Az esküvő egy komoly rendezvény, ezt a párok azonban általában nem tudják, és miért is tudnák, hiszen (a többségük) még nem szervezett soha esküvőt. A valóság általában a szervezés utolsó harmadában tör rájuk, amikor már komoly stressz jelentkezik a különböző szálak összefogása körül kialakult problémák miatt.

Mivel komoly rendezvényről van szó, szükség van egy olyan szakemberre, aki tisztában van a szervezés lépéseivel, tudja, mikor milyen teendők merülnek föl (timingot készít), milyen szempontokat kell figyelembe venni (checklistet készít), mi mennyibe kerül (költségvetést készít), ismeri a megfelelő szolgáltatókat (beszállítókat javasol), majd szépen kézben tarja a történet minden mozzanatát (koordinál és lebonyolít). Úgy kell ezt elképzelni, mint a puszta ötöst, csak mondjuk nem öt, hanem 50 lóval. Ha nincs esküvőszervező, ez az akrobatikus mutatvány mind a menyasszonyra hárul, vagy valamelyik családtagra.

A feszültség márpedig az esküvő napján a legnagyobb (amikor a párnak és a hozzátartozóknak élvezniük kéne a nap minden percét), mert egyrészt ekkor is mindig figyelni kell, hogy az épp aktuális programhoz minden hozzávaló rendelkezésre áll-e, másrészt mert a nap különböző időpillanataiba mindig betolakodik egy-egy (szerencsés esetben) épp megérkező vagy távozó, esetleg problémával előhozakodó szolgáltató, akivel foglalkozni kell. Ha van esküvőszervező, akkor mindez az ő feladata. Költői képpel élve láthatatlan pajzsként veszi körbe a párt, amiről minden zavaró/fenyegető elem lepattan, és eltűnik a messzeségben.

2. Tervez.

Az (jó) esküvőszervező kivételes ízléssel van megáldva, és egyben kimagasló fogékonyságot mutat ügyfelei stílusára. E kettő képesség birtokában inspirációs montázsokat készít, aminek alapján az ügyfelek eldönthetik, hogy milyen stílusban, hangulatban, színvilágban képzelik el az esküvőjüket. Ezek meghatározása után végigkalauzolja őket az összes vizuális döntésen, tanácsot ad, segít, javasol, hogy az esküvő úgy nézzen ki, ahogy azt a pár megálmodta.

3. Nem dönt.

A szervezés bármely fázisában csak a lehetőségeket tárja a megrendelők elé, és ők választják ki a nekik tetsző verziót. A szervező itt is, mint mindig, csak javasol, érveket vonultat fel, és a pár dönt. Még akkor is, ha szervező esetleg nem ért egyet, de ez nem az ő esküvője.

4. Nem ingyen dolgozik.

Erre az altémára muszáj kitérnem, pedig ez a nemszeretem része. Nagyon sok esküvőszervező állítja, hogy ő "nem kerül semmibe" a párnak, mert a szolgáltatótól kapja a jutalékát. Ez így is van, de a szolgáltató a jutalékot nem a saját profitja kárára adja a közvetítőnek, hanem egyszerűen megemeli az árat a jutalékkal. Vagyis ezt általában a szervezők teszik meg, majd visszaküldik a szolgáltatónak a végleges összeget, hogy ez az az ár, amit a pár felé képviselnie kell. Láttam én már 1200 Ft-os székszoknya árajánlatot és egyéb hasonló finomságokat. A pár tehát mindenféleképp fizet, az a kérdés csak, hogy milyen formában, és nem utolsó sorban, hogy mennyit.

Én azon kevesek közé tartozom, akik nem jutalék alapon dolgoznak, hanem a pártól közvetlenül kapják a díjazásukat. Ezt több szempontból is korrektebbnek tartom a másik megoldásnál. Egyrészt én dolgozom, nem is keveset, tehát nem értem, miért várná el bárki, hogy ezt ellenszolgáltatás nélkül tegyem (Ti dolgoznátok ingyen?). Másrészt ha nem közvetlenül én kapom a díjazásomat, hanem valamilyen szolgáltatón keresztül, akkor mi motiválna arra, hogy a lehető legjobb szolgáltatót ajánljam, és ne azt, aki nekem jutalékot ad (lásd megvesztegetés címszót az értelmező kéziszótárban)? Illetve mi ösztönözne arra, hogy jobb árat alkudjak ki a pár részére a szolgáltatónál, ha én annál nagyobb összeget tudok zsebretenni, minél többet fizet a pár?

Érdemes tehát megfontolni, melyik szervező mit ajánl, és milyen díjazás ellenében. Az ingyen több mint gyanús, és az olcsó sem biztos, hogy ezen a napon megfelel. Kérjünk részletes árajánlatot és kimerítő referenciákat.


Az esküvőszervezői létről természetesen sokkal bővebben tudnék még beszélni (kicsit rosszul is érzem magam, hogy ezt meg azt kihagytam - mondtam, hogy ez nehezebb téma, mint a dália asztaldíszek), de ha ezt tenném, akkor összetéveszteném a blogot egy rendezvényszervező képzéssel. Úgyhogy én el is búcsúzok, de kérdésekre természetesen szívesen válaszolok, ha akad.