Nem tudom megállni, hogy ne zengjek ódát erről az anyagról. Számomra az egyik leggyönyörűbb, legcsodálatosabb természetes textília a világon, puha, fényes, mégis rendkívül erős. A selyemből készült ruhának más a tartása, a fénye, mint egy műszálas anyagból készült társának, és viselni is sokkal kellemesebb. Hihetetlen, hogy voltaképp egy némileg visszataszító rovar, a Bombyx mori lepkévé alakulásának mellékterméke.
A selyemfonál születése a selyemhernyó kikelésével kezdődik. Az állat az első naptól fogva eperlevéllel tápálkozik, a 32-ik napon azonban abbahagyja az evést, hogy bebábozódjon, és selyemgubót építsen maga köré. Ez a folyamat kb. 2-3 napig tart, ekkor készül el a selyemfonál. Egy gubón kb 1200-1400 méternyi selyemszál található, tehát több, mint 1 km! Ahhoz viszont, hogy a szál legombolyítható legyen, el kell pusztítani a gubóban fejlődő lepkét, mert ha áttöri a gubót, akkor a legombolyítás már nem történhet meg. Ha a lepke már elpusztult, a gubót még főzni kell, és csak ezután lehet megkezdeni a szál lefejtését.
A selymet a legenda szerint Krisztus előtt 2700 körül Leizu kínai császárnő fedezte fel, akinek a teájába belepottyant egy selyemgubó, amint épp egy eperfa alatt üldögélt, és teázott. A gubó selyemszálai felengedtek a forró lében, és a császárnő rájött, hogy egy nagyon hosszú szálból áll az egész, amit le tud fejteni. Az első selyemszövő szék megalkotását is neki tulajdonítják, és ezáltal a selyemszövés feltalálását is.
A kínaiak hadititokként őrizték a selyemgyártás titkát, azonban Krisztus előtt 200 körül mégis eljutott a technológia Koreába, majd lassan az egész világon elterjedt. A XVII-XIX. században Magyarországon is létezett selyemhernyó tenyésztés és selyemipar, méghozzá jelentős. Ez előbbi már csak nyomaiban létezik, például Hódmezvásárhelyen Palócz Béla próbálkozik ennek a hagyománynak az újjáélesztésével. http://www.selyemhernyo.palocztech.hu/
Forrás: Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése